Az itt olvasható verseimet,a páromnak írtam.. Manócskának.
Talán soha nem ismertem mi a boldogság,mi a szerelem. Ha az álom világba nem jössz el velem. Talán soha nem érzem milyen a csók. Milyen egy gondolatbéli bók. De az álmomban megtaláltalak. Oly sok éve,téged vártalak! S én nem ébrednék fel már sohasem! Csak fogja kezed kezem édesem!
Mikor két szép szemed nézem,mintha a kék eget látnám. Oly szép a látvány,oly kedves nekem. E szempárt,csak szerethetem. Nincs arra szó,ha le megy a nap mily szomorú leszek. Az éjj sötétjében el veszek. De te tudom velem vagy nappal s éjjel. Szived szivem füti szenvedélyel.
Egy valaki a szivemnek kedves. Ha el hagyna,szemem könnytöl lenne nedves. De a valóság nem álom. Örülten szeretjük egymást. Ketten. Soha senkit igy nem szerettem.
A szerelmet ki kell érdemelni. A vágyaknak megfelelni. Ha ki mondod,hogy szeretlek,csak szó csupán. Ha nem érzi a másik,csak néz bután. Nem elég mondani szeretlek. Ezt ismerni,tudni kell! A boldogság dombjara,fel igy juthatunk el! Ha a szerelmünk szive máse már,ez az élet,a valóság. Szivünkben maradjon meg a jósag. Keressünk mást kivel boldogok leszünk. Mert a fájdalomban igy elveszünk.(ezt egy emberre értem aki a páromat szeretné meg kaparintani. De hiába fárad)
Ahogy telnek az évek,én még jobban szeretlek! A szerelem útján,én végig vezetlek! Minden éjjel ha hozzám bújsz kedvesem. A kivánságaid keresem. Kéz a kézben vagy velem. Nincs szenvedés,kin ,s gyötrelem! A csókjaid forróak,tüzesek,s édesek mint a méz. Szavaid,mint a simogató kéz. Bár merre járunk egymással vagyunk. Igy teljes a jelen,s holnapunk!
Mikor álmodsz ,vajon hol lehetsz? Ahol vagy,ott is szeretsz? A távolság,a szenvedély nem hátráltat téged semmitöl. Nem kell félned senkitöl. Veled vagyok álmodban,kisérlek árnyékként. Veled élek örök emlékként.
Mikor el múllik a nyár,egy valami vissza vár. Az örök vonzalom feléd. Csókjaim ,szívem helyezem eléd. Emlékek vesznek körül minket. Soha nem felejtjük elveinket. Hogy az igaz szerelem bármikor jöhet. Melyet a boldogság követ. Mely örökké tarthat. Szivünk a másiktól örömet kaphat!
